2015. december 4., péntek

4.fejezet

Négy



A hercegi és admirálisi rangot egyaránt viselő Delak Krennel csendes léptekkel sétált ciutrici palotája néma folyosóin. Habár tagbaszakadt férfi volt, széles vállal és keskeny csípővel, Krennel mégis mindig is büszke volt arra a képességére, hogy gyorsan és csendben tudott menni. Annak idején, a Birodalmi Akadémián a Prefsbelt 4-en ő volt a pusztakezes harc házon belüli bajnoka, és örült, hogy az évek során megfelelő állapotban tartotta magát. Minden egyes grammomban harcos voltam azokban a napokban.
Lepillantott a csupasz fémkonstrukcióra, mely pótolta a jobb kezét és alkarját. Ujjai hangtalanul zárultak ökölbe, csak egy mélyről jövő, halvány vörös fény emlékeztetett arra, hogy ez egy fémkomponensekből készült protézis. Így viszont, még nagyobb harcos vagyok. Szükségem is van rá.
Miközben tovább folytatta sétáját az irodája felé, műkezével helyre igazított pár tincset gondosan nyírt haján. Vörös szélű fehér tunikája lazán szétnyílt, de mentségére szólhatott, hogy mély álomból ébresztették fel az érkező hírek. Egy protokoldroid által közvetített, rövidített üzenet keltette fel, és úgy gondolta, hamarjában utána kell járnia annak, amit ebben az üzenetben hallott.
Kék szeme összeszűkült. Nehéz volt elhinni, hogy Thrawn főadmirális meghalt – valójában ő nem akarta elhinni, hogy a hír igaz, mert remélte, hogy Thrawn egy napon majd magát öli meg. Krennel azt hitte, a Birodalom már feladta az Ismeretlen Régiót, és azon kapta magát, hogy Thrawn alatt szolgál. Dühbe gurult, amiért egy idegen utasítgatja, és bár elismerte, hogy Thrawn egy zseni, de Krennel azt is látta, mennyire bukásra ítéltetett.
Felidézte, Thrawn miképpen tanulmányozza egy adott kultúra műveit, nyomokat keresve az adott faj gondolkodásmódjához, és működött. Thrawn azt állította, ilyen tanulmányok biztosították neki a kulcsot az ajtó kinyitásához, a győzelemhez sok idegen faj ellen. Krennel úgy gondolta, talán ez váltotta ki belőle a tiszteletet az ellensége – főleg a nem emberi lények – iránt, és emiatt volt képes elsiklani pár olyan apróság felett, amik a vesztét okozták. Krennel mindig mondta neki, hogy ne vesztegesse az idejét és energiáját a művészeti tanulmányozásaira, de Thrawn nem hallgatott rá, és ez lett a veszte.
Krennel arca még mindig égett, amikor arra gondolt, hogy Thrawn küldött neki egy hajót, a Reckoningot, és a Magvilágba küldte. Krennel megszégyenülten tért vissza, és biztos volt benne, hogy a Császár – akire Thrawn a kelleténél nagyobb befolyással bírt – tönkreteszi a karrierjét. Szerencséjére a Császár meghalt az Endornál, így ő megmenekült a büntetéstől.
- És megfosztva a védelmemtől is. – Krennel mély hangja végigvisszhangzott a sötét folyosón, annak ellenére is, hogy csak alig ejtette ki a szavakat. Fémkeze újból ökölbe szorult. – Mindig is rontotta a hírnevemet.
Visszatérve a Birodalmi Haditengerészetbe, kezdetben ellenállt a vágynak, hogy hadúr legyen, de a császár halála utáni hat hónapban a körülmények összeesküdtek saját sorsának irányítása felett. Sate Pestage, az Uralkodó Nagyvezére tartotta uralma alatt a Birodalmi Központot az Uralkodó halála után. Ahogy a férfi pozíciója erodálni kezdett, próbált kapcsolatot teremteni az Új Köztársasággal. Pestage felajánlotta a Birodalmi Központot és más kulcsfontosságú világokat, cserébe a büntetlenségéért és hogy megtarthassa a saját világait. A Pestege-et felváltó hadbíróság megvádolta éppen akkor vádolta meg Krennelt az Uralkodó bíróság elé vitelével, mikor az a Ciutricra utazott. Krennel eljött a Ciutricra, s ott találta Pestage-et, majd bitorolta annak pénzét és fennhatóságát. Ő megteremtette magának a herceg-admirálisi posztot és sikerült összetartania a Ciutric Hegemónia tucatnyi világát a viharos időkben, azt követően, hogy az Új Köztársaság átvette a Birodalmi Központot és eltörölte a színről Zsinj hadurat.
Aztán Thrawn visszatért. És átvette az irányítást a birodalmi erők felett. Krennel célszerűnek találta Thrawnnak némi támogatást nyújtani – lőszer, emberek, némi alapvető anyagi – de sohasem ismerte el Thrawnt feljebbvalójának. Krennel rettegett a gondolattól, hogy Thrawn utána jön és elveszi kis birodalmát, de megengedte magának, hogy elhiggye, ki tudnának tartani az övéi ellene.
Krennel elérte az irodája ajtaját és rátette fémkezét a zár nyitószerkezetén. Tett egy lépést előre, majd nekiütötte a vállát az ajtónak, de az nem nyílt ki. Újra végigfuttatta a kezét a nyitószerkezet fémpaneljén, de most lassabban, hogy az érzékelni tudja a művégtagjába programozott mintát.
Megint csak nem nyílt ki.
Krennel szitkozódva táplált be egy kódot a zár alatti terminálba. Valami kattant, és végre belökhette a vállával az ajtót. Két lépést tett meg a sötét szobában, de máris egy hideg és fojtogató huzal tekeredett a nyaka köré. Fél lépéssel később még nagyobb szorítást érzett. Krennel felemelte a műkezét, és megragadta a fojtószálat. Egy erős rántással szétszakította, a csapdából csak a nyaka körül ártalmatlanul lengedező rostszál maradt.
Taps magányos, éles hangja visszhangzott az irodájában. Figyelmen kívül hagyva a forrását, Krennel határozott léptekkel az íróasztalához sétált, hogy felkapcsolja a világítást. Habozott, bal keze a kapcsoló fölött lebegett, majd lassan elfordította a fejét a taps irányába.
- Ha holtan akarna látni, akkor nem fojtószállal próbálkozott volna. Mi jöhet még? A világítás kapcsolója fog engem megölni?
Csend válaszolt neki.
Krennel a bal kezére nézett és megnyomta a gombot. A magas plafonnal rendelkező szobát a három méteres magasságban felvilágosodó világítótestek tették fényessé. Ragyogásuk betöltötte a dómszerű plafont, és visszatükröződött a padlóról. A meleg fény illett a szürke és barna színekkel tarkított szobához. Krennel hagyta a fényt szétáradni, majd kihúzta magát teljes magasságában, és lassan a látogatója felé fordult. Tudta, hogy jó benyomást kell tennie, mert ebben a helyzetben fontos a benyomás.
De, összehasonlítva a vele szemben álló egyén első pillantásával, az övé messze eltörpült tőle.
A férfi nem látta már őt évek óta – kivéve időnként felkavaró álmaiban. Alig volt alacsonyabb nála, hosszú fekete haját hátul összekötve viselte. Két szürke hajtincs hullott le bal és jobb oldalon, ami még vonzóbbá tette. Magas homloka volt, erős állkapcsa, éles arccsontja és egyenes orra együttes kombinációja ritka szépséget adott neki, de két másik elem elrontotta a hatást.
Ennek egyik eleme volt a szeme. A bal oldali élénkvörösen parázslott, mintha az írisze radioaktív volna. A másik szeme halványkéknek látszott, hidegebbnek a fagyott metánnál, és a nézése megborzongatta Krennelt. Erő sugárzott a nő lényéből, és tulajdonképpen vonzónak is találta, ugyanakkor biztos volt benne, hogy ha a nő alkalmat és okot talál rá, gondolkodás nélkül kész volna elpusztítani Krennelt.
A másik dolog, ami foltot ejtett szépségén, az a halántékán lévő sebből kifelé kígyózó, szövevényes hegek hálózata volt. Krennel pár pillanat erejéig tüzetesebben megvizsgálta a sebhelyet, és arra következtetésre jutott, hogy a komoly sebesülést csak plasztikai úton sikerült kezelni. Emlékezett a Zsiványkommandó állítására, miszerint megölt őt, miután kiszorította a Thyferráról, de a nő jelenléte az irodájában hazugsággá tette ezt a sztorit.
Krennel lassú mozdulatokkal leszedte magáról az összegabalyodott fojtószálat, és kettejük közé dobta.
- Vagy ezzel pont ezt akarta, Ysanne Isard?
A nő hűvösen elmosolyodott.
- Nem tudtam volna megölni itt, az irodájában. Az emberei másnap reggel arra ébredtek volna, hogy én ülök a maga helyén. Fontos, hogy tudja, átvehettem volna az ön helyét egy szempillantás alatt, így higgyen nekem, amikor azt mondom, nem ez a célom.
A nő szavai nyugodtan csengtek, és Krennel hagyta magát töprengeni, mielőtt válaszolt volna. Kereste a szavai igazi értelmét, nem akarta elhinni, hogy a nő őszinte volt vele. Abban a pillanatban, mikor azt hinném, hogy nincs valami működőképes terve, halott vagyok. Viszont, annak ellenére, hogy a saját irodájában próbálták megölni, mégsem látta jelét árulásnak. Vagy mégis?
- Akkor, mi volt a célja?                            
- Ugyanaz a cél, mint mindig: megőrizni a mesterem Birodalmát.
Krennel hagyta, hogy elnevesse magát, majd leült a széles asztal szélére.
- Úgy látom, súlyosabb a fejsérülése, mint gondoltam, mert elfelejtett megemlíteni két fontos részletet: a Birodalmi Központ elvesztését és az Uralkodó halálát.
Isard arca élessé vált.
- Nagyon jól emlékszem ezekre a dolgokra. A szívemben még mindig ott van az ezzel járó fájdalom.
Van neki szíve? Krennel fenntartotta szelíd arckifejezését.
- Akkor azt is tudnia kell, hogy a Birodalom visszaállításának legnagyobb reménysége halott.
- Valóban? Úgy gondolja, Thrawn volt az utolsó remény?
A férfi felvonta a szemöldökét.
- Ön nem?
Isard összeérintette ujjai végét.
- Thrawn egy zseni volt, ezt senki sem vitathatja el tőle. De hiányzott belőle a szükséges jövőkép. Lenyűgöző volt, mikor teljesítette azokat a küldetéseket, melyeket kapott. Maga és ő összecsaptak az Ismeretlen Régióban, ott kint a vadonban, de kétlem, hogy rajta kívül bárki más rendet tudott volna tenni abban azon a területen. És az Új Köztársaság ellen bebizonyította, hogy nagyon ügyes. De sohasem ragadta meg a gondolat, hogy vannak esetek, amikor a terrorhullám használata képes messzemenően felülmúlni a túlnyomó tűzerő pusztító hatását.
Krennel fémkeze ráfeszült az íróasztal szélére.
- Már korábban észrevettem ezt a hibát a személyiségében.
- Ez a hiba gyakran megtalálható a nem-emberi lényekben. – Isard ajka lusta vigyort öltött. – Céljuk, hogy kezeljük őket, mint egyenlőket, holott mi úgy viselkedünk, mint a feljebbvalóik. Visszatartják magukat attól a hatalomtól, ami megadatott nekik, ezért nem válhatnak egyenlővé velünk. A nemesség mögé rejtőznek, és ha arról van szó, hogyan tartsák meg a hatalmukat, osztoznak velünk. Nem érdemesek arra, hogy nagy erőt birtokoljanak.
Krennel hallotta, amint pulzusa a fülében dübörög. Isard mély, rekedt hangja felgyorsította a szívverését. Már akkor beszélt hitvallásáról, amikor az apjával felperzseltek egy nem-emberi lények által lakott bolygót. Ahogy beszélt, meggyőződéssel a hangjában, a megvetéssel a szavaiban, benne is megpendített valamit.
Csak nagy erőfeszítések árán sikerült lecsillapítania heves szívverését.
- Szóval, ön egyetért azzal, hogy Mon Mothma korcs Köztársasága sérti az emberiséget?
- A „sérti” szóval túl elnézően fogalmaz, herceg-admirális. – Isard lassan járkálni kezdett körülötte, de soha nem jött közelebb hozzá három méternél.
- Ez a förtelem képtelen fennmaradni. A Thrawn-válság a bothaiakat szembeállította a mon kalamáriakkal – és ez a két legésszerűbb faj az Új Köztársaságban. Vannak, akik még csak most kezdik feltüzelni magukat abban a reményben, hogy egy nap, a jövő héten, a következő évben, a következő évtizedben képesek lesznek saját birodalmakat létrehozni, vagy felelevenítve régi sérelmeiket, megújítják az ősi rivalizálásokat.
A nő hangosan felnevetett.
- El tudja képzelni, herceg-admirális, milyen viszályt vetne, ha azok személyazonosságát, akik megsemmisítették Caamast, valaha is felfedik? A planetáris népirtás bűncselekmény, egy olyan fajta, ami megtorlásért kiált, főleg annak tudatában, hogy a caamasik emiatt lettek még pacifistább gondolkodásúak. A feszültség már nem szunnyad olyan mélyen az Új Köztársaságban. Nagy energiákat mozgósítanak a kiépítésre, de amint minden a helyére kerül, a régi sérelmek és a megnövekedett feszültség azonnal jön, és mindent szétrombol.
Krennel megdörzsölte borostás állát a bal kezével.
- Ügyes, de nem túl meglepő megfigyelés, Isard. – Úgy döntött, nem hagyja, hogy a nő nyeregben maradjon. – A gondolkodásmódja elég jó ahhoz, hogy egy saját Birodalmat teremtsen. Várjunk, ön már próbálta is, nem igaz? És a Lázadók megölték miatta?
A nő szeme megvillant egy pillanatra és a jobb kezével végigsimított a rajta levő hegeken.
- Meg akartak ölni. Nem sikerült.
Krennel úgy hallotta, mintha Isard szavai már nem csengenének olyan magabiztosan. Nem emlékszik, hogyan próbálták elkapni őt – az amnézia nem meglepő egy ilyen mértékű fejsérülés esetében. Azt hiheti, csak elhanyagolható a veszteség. – Ön adja nekem ezt a politikai elemzést, így hátradőlve nézhetem, ahogy a galaxis seregnyi polgárháborúra esik szét?
- Nem, én azt mondom, így képes felismerni a lehetőséget, hogy újjáépítse a Birodalmat és Császár legyen. – A nő ujja rendületlenül rámutatott. – Emlékszik, én felajánlottam ezt a lehetőséget korábban is, de ön úgy döntött, hogy Pestage birodalma kell, ahelyett, hogy engem szolgálna. Én lettem volna a Császár, és most is én leszek.
A herceg-admirális felkapta a komlinket az asztalról.
- Hívjuk akkor Mon Mothmát és megmondja neki, hogy adja át a hatalom gyeplőjét?
- Nem, közvetlenül, nem. Majd odaad mindent, ami az övé.
- Ezt hogy érti?
Rövid mosoly villant át Isard arcán.
- Nem fogja meglepni, de a forrásaim a Coruscanton arról számoltak be nekem, hogy a téma már vitatárgy az Ideiglenes Tanácsban. A Lázadók úgy érzik, egy hadúr legyőzésére van szükség, de egyszerre csak eggyel akarnak foglalkozni, nehogy elijessze a többit egy későbbi béketárgyalástól. Ön lesz az első célpont.
- Mármint én? Ennek semmi értelme. – Krennel összevonta a szemöldökét. – Én az elmúlt öt évet a védelmem kiépítésével töltöttem, ügyelve arra, hogy senki ne élősködjön a világaimon.  Nehezen tudom elképzelni, hogy én lennék a legegyszerűbb falat nekik.
- Igaz, de ön az egyetlen, aki megölte a Császári Nagyvezért. Azt gondolják, a maga bíróság elé állításával nem ijesztik el a többi hadurat sem.
Keresztbe tette karját a mellkasa előtt.
- Átlátszó politikai lépések még sosem irányítottak át lézersugarakat vagy hajókat másik irányba.
Isard lassan bólintott.
- Ez igaz, viszont a politika alakítja az univerzum irányítóinak leváltását. Gondolkodjunk el egy pillanatra. Ha az Új Köztársaság igyekszik orvosolni a Birodalom bizonyos bajait, kik lesznek a legkiszolgáltatottabbak?
- Az emberek. Ők részesültek a legnagyobb mértékben a Birodalomból, tehát minél jobban igyekeznek hirdetni az egyenlőséget, annál magasabbra hág az aggodalmuk saját magukat illetően. Kevesebbel kell beérniük, míg a nem emberi fajoknak több marad.
- Nagyon jó. És most kik azok, akik rendelkeznek és szabályozzák a források megosztását?
Krennel elmosolyodott.
- Az emberek. De meg a legliberálisabb, a legidegenimádóbb, a legtöbbet tenni akaró is úgy érzi majd, hogy lopják a nerfjét, mikor többet kell feladnia annál, mint amennyit adni akar.
- Pontosan. Azok, akik meg akarják őrizni a saját vagyonukat és a hatalmukat, lassítanák a változás ütemét, míg azok, akik hatalmat és gazdagságot akarnak, felgyorsítanák. Isard széttárta a kezét.
- Ez biztosítja az n számára a lehetőséget, admirális. Ön kijelenti: a Ciutric Hegemónia emberbarát. Menedéket nyújt mindazok számára, akik úgy érzik, őket is bántalmazza az Új Köztársaság. És hangsúlyozzák, hogy a Hegemónia nyitott minden fajú vállalkozó magánszemély előtt – hogy a siker itt az egyéni erőfeszítésre és az érdemi hozzájárulásra épül, nem genetikára. Az egyetlen "jogosultság", hogy minden teremtmény felismerje, szabadon teremthetik meg maguk és családjuk számára az életet.
Krennel lassan bólintott.
- Amikor az Új Köztársaság megindul ellenem, úgy fog kinézni, mintha az idegenek befolyásolnák a Tanácsot, hogy fegyveres erőt alkalmazzon, pedig valaki csupán a saját faja jogait védi. Ez felszíthatja a félelmet az emberek között és teret adhat a többi hadúrnak, akik hajlandóak egymással szövetséget kötni.
- Pompás. És mint vádlott, maga rámutat a tényre, hogy nem tett rosszabbat Pestage-dzsel annál, amit az Új Köztársaság is tett volna vele. Sőt ha jól emlékszem, Pestage elmenekült a Lázadó erők elől ide, a Citrucra, és menedéket keresett önnel együtt. Lehet, hogy ez azt jelentette, félt, és a Birodalom bűnei nyomasztották a lelkét?
Az admirális megérintette fémujjával az állát.
- Lehet, hogy emlékszem rá, mondott valami ilyesmit, mielőtt meghalt.
- Kiváló, még egy felmerülő nézeteltérés.
Krennel behatóan fürkészte Isardot.
- Szóval ön idejött, hogy elmondja, mit tartogat az Új Köztársaság számomra és ad nekem egy politikai programot, mely ebben megakadályozza őket. Miért?
- Azért, hogy megőrizzük azt a keveset, ami megmaradt a Birodalomból.
- Előbb is ezt mondta. És én mindezt elhiszem, de mégsem elégszem meg vele. Kell, hogy legyen valami, amit magának akar.
- Van, és azt majd maga adja meg nekem. – Isard felemelte a kezét és megérintette a hegeket az arca jobb oldalán.
- A Zsiványkommandó sikeresen szembeszállt velem a múltban, és ezt a bűnt nem hagyhatom megtorlatlanul. Az események bekövetkeztekor én csapdát állítok a  Zsiványkommandónak, és ön megadja azokat a forrásokat, amikkel elpusztíthatom őket.
Krennel könnyedén felhorkant.
- Magam sem kedvelem a Zsiványkommandót. Ön nem kér sokat, de a cél, attól tartok, elérhetetlen. A Zsiványkommandó is tud vigyázni magára, ha csapdáról van szó.

- Ez már mind a múltban történt, admirális. – Isard szeme jéghidegen villant meg. - Küldtem egy üzenetet nekik, hogy összezavarja és félrevezesse őket. Ez a csali, és mivel követik majd, beleesnek a csapdámba. Majd meglátja, bizony meglátja, hogy igazam van. És ha eljön az ideje, a maga számlája is ki lesz egyenlítve velük.

2015. augusztus 2., vasárnap

3.fejezet

Három



Corran Horn meglazította a szíjakat és kiszabadította magát a tartószíjak közül, még mielőtt Füttyös befejezte volna a vadászgép leállítását. A pilóta levette a sisakját és rárakta a vadászgép műszerfalának orrára, majd kikászálódott a pilótafülkéből és leugrott a hangér fedélzetre. Hamar felállt a leérkezést tompító guggolásból, és Füttyöshöz lépett. A droid élesen ráfütyült.
- Tudom, hogy le akarsz jönni. Keresek egy technikust, aki majd segít.
A repülési műveleti központ felé fordult és felemelte a kezét, hogy jelezzen a technikusnak, de hirtelen egy nő az összefonta ujjaikat, és pár lépéssel az X-szárnyú mögé húzta Corrant. A lány eltakarta a száját az, majd Corran beburkolta őt egy heves öleléssel. Belekapaszkodott, szorosan hozzábújva, beitta haja fűszeres illatát, parfümjét, ahogy csókolóztak.
Végül, vonakodva bár, kiszabadította magát, és belenézett a lány parázsló barna szemeibe.
- A fenébe, annyira hiányoztál, Mirax. Én…
A lány ismét megcsókolta.
- Te is, én is itt vagyunk most. A hiányolásnak vége.
Corran megfogta a kezét és megsimogatta az arcát, letörölve egy könnycseppet.
- Itt a boldogság ideje.
- Nagyon is. - A lány visszahúzta az arcát pár centiméterrel és felvonta fekete szemöldökét. – Semmi örömkönny?
Corran megvonta a vállát.
- Az lehet, hogy te egy egész folyónyit kisírtál magadból, de nekem nem állna jól.
Füttyös durva sivítása felettük szükségtelenné tette Mirax válaszát.
A lány hüvelykujjával a droid felé mutatott.
- Igaza van; ti, pilóták túl komolyan veszitek az imidzseteket. -  Mirax az állára bökött. – Meg aztán, aki sokat sír, nem tehet értem semmit.
- Szeretsz engem az én sztoikus magatartásom ellenére is?
- Dehogy, drágám, csakis a fénykardodért szeretlek. –  Jobb karját Corran derekára húzta. – Muszáj jelentened az eligazításon, vagy elrabolhatlak?
Corran összevonta a szemöldökét.
- Nem tudom, hogy mindent megbeszéltünk-e a Bilbringiről hazafelé.
- Szóval azt akarod, hogy menjek haza és bújjak ágyba?
A férfi a fejét rázta, miközben átvágtak az osztag megérkezése okozta hangárbeli káoszon. - Bőven van időnk együtt a Home One-on is.
- Nem ezt kérdeztem.
Corran pislogott.
- Úgy látom, túl sokáig voltam távol.
- Biztos vagyok benne, hogy Mirax pótolni fogja az ön számára az elvesztegetett időt, hadnagy - Wedge Antilles elmosolyodott. - Azt hallottam, hogy nagyon tanulékony.
- Wedge! - Mirax belevetette magát a karjaiba egy nagy öleléssel. – Tudtam, hogy Thrawn nem kap el téged.
Wedge elmosolyodott és lesöpörte Mirax fekete haját a válláról.
- Nos, valakinek életben kellett tartania Corrant. Nem akartam, hogy vissza kelljen jönnöm a Coruscantra és közölni, hogyan halt meg.
- Az nem lett volna jó. – Mirax végigsimított Wedge narancssárga repülősruhájának mellkasán levő rangjelzésén. A körívvel befogott négyszögben keresztet alkotó pontok díszelegtek. - Tábornok? Ó, Wedge, a családod olyan büszke volna rád. - Előrehajolt és megcsókolta az arcát.
- Köszönöm. - Wedge kicsusszant a lány öleléséből és lenézett. Arca elvörösödött, majd mosolyogva felnézett. - Nem igazán így terveztem az életemet, de valaki egyszer azt mondta: az élet a terveid beteljesülésére való várakozás.
- Hallottam, hogy így van. - Mirax hátralépett Corran mellé és jobb kezének ujjai annak baljába csúsztak. - Az új rang, új feladatokat jelent az ön számára, azt hiszem.
- Igaz. - Wedge összevonta a szemöldökét és körülnézett a hangárban. – Erről jut eszembe: hanyagság lenne nem megkérdeznem, miképpen derítetted ki, hol találkozhatsz velünk, és hogy jutottál ide? Ez állítólag biztonságos terület.
Mirax kemény pillantást lövellt Corran felé.
- Gyanúsítgató leckéket adtál neki?
Corran megrázta a fejét.
- Én ugyan nem. És tudom, jobb ha Terriknek nem teszünk fel ilyen kérdést.
- Ott a pont, Corran. - Wedge zavartan bólintott. – Azt hiszem, hálásnak kellene lennem Boosternek, amiért nem itt parkolta le az Errant Venturet.
Mirax nevetett.
- Nem bízik teljesen abban, hogy Thrawn meghalt. Úgy gondolja, hogy ez csak pletyka, s hogy a csillagrombolójával elrejtőzött. De nem juthat el hozzá a flottájával.
Corran megsimogatta állát.
- Booster Thrawn ellen. Egy ilyen meccsért akár még fizetnék is, hogy láthassam.
 - Csak várj. Booster majd kitalálja, hogy az Errant Venture Bilbringire ugrása éppen elég elterelés volt ahhoz, hogy Thrawn figyelmét elterelje a halála előtt.
Wedge elmosolyodott.
- Öt év után végre sikerült észrevenni, hogy amióta elloptuk a Golanról, az Errant Venture velünk repül.
Mirax az ujjait belenyomta Corran szájába, és haragosan nézett rá, megelőzve bármilyen megjegyzést az apjáról.
- Hogy válaszoljak a korábbi kérdésére, Antilles tábornok, az ön érkezése várható volt, hiszen Ackbar admirális egy osztagot üdvözlő ünnepséget javasolt. Emtri, mivel amúgy is olyan jó szervező, értesített a dologról.
Corran gyengéden kihúzta Mirax ujjait a szájából.
- Tehát kapunk egy meglepetéspartit egy droid szervezésében?
Felesége elmosolyodott.
- Nem volt más választása: vagy ez, vagy a leselejtezés. A parti a szórakoztatóközpontban fog elszabadulni nyolc órakor.
Wedge bólintott.
- Csinálsz rhyscate-ot?
 - Ez a szándékom. Most éppen minden alapanyag kéznél van. -  Mirax Corranra pillantott. – Egy segítőnek tartogatom.
Corran hátramutatott, ahol egy technikus daruval húzta ki Füttyöst zöld és fehér X-szárnyújából.
- Egy pillanat, és Füttyös a rendelkezésedre áll
 A nő szorítása erősödött.
- Nem épp ilyen segítőre gondoltam.
Corran érezte, hogy egy hőhullám tör rá, aztán az arca elvörösödött. Ránézett Wedge-re.
- Ha nem bánja, tábornok, azt hiszem, mennünk kell sütni.
Meghagyták Füttyösnek, hogy jelezzen, ha a rhyscate elkészül, így tudtak tölteni némi időt együtt a konyhán kívül.. A konyha, habár a legmodernebb eszközökkel volt berendezve, mégis egy X-szárnyú pilótafülkéjének szűkösségére emlékeztette őket, amikor mind a hárman megpróbálták bezsúfolni magukat oda. Így hát átvonultak a nappaliba, amit a két kisebb hálószoba közé építettek. Mirax valamikor irodának használta a nappalit, ami azt jelentette, hogy mindenféle tárgy hevert szanaszét. Corran nem bánta, ez a káosz legalább elriasztotta Mirax apját a hosszú látogatásoktól, amikor véletlenül Coruscanton járt volna.
Mirax már felújította a hálószobát, míg Corrant lefoglalta a Zsiványkommandó tagjaként Thrawn üldözése. Felújításba kezdeni, míg a háború dúl, frivol dolognak tűnhetett, de Corran meg tudta érteni. A férfi tudta, Mirax nem volt tétlen a Thrawn-válság alatt. Jó üzletet csinált a Thrawn által leigázott világokból érkező menekültek elszállításával és készletek megfelelő helyére küldésével. Mikor visszatért a coruscanti közös lakásukba, a hálószoba pont úgy nézett ki, hogy érzékeltesse Corran hiányát. Átrendezve az egészet, olyanná változtatva, amit hogyha megmutat nekem, végre befejezem a baljós jövőről agyalást, és más dolgok felé fordítom a figyelmet.
Mikor a sütési feladatokat átadták Füttyösnek, Mirax örömmel és izgatottan mutatta meg neki a változtatásokat, amiket eszközölt. A férfi úgy találta, az új ágy nagyon kényelmes, az ottegani szőnyeg selymesen puha, a nerfgyapjú törölközők pedig remekül szívják magukba a vizet egy frissítő fürdő után. Mirax még Corran ruhásszekrényét is feltöltötte pár új, divatos darabbal – amiknek élénk színe homlokráncolást váltott ki a pilótából.
Mirax értetlenül fogadta Corran nemtetszését.
- Ez a vibráló zöld, laza tunika a divat, Corran, elefántcsontszín csíkos inggel alatta. A Birodalom tett egy utolsó kísérletet, hogy elpusztítsa az Új Köztársaságot. Azoknak az időknek, mikor zord birodalmi göncöket vagy olyan ruhákat hordtunk, mint az ellenünk harcolók, már vége. Azok elrejtettek minket a múltban, de most már nem.
- Az egy dolog, hogy elrejt bennünket, más viszont, hogy úgy nézünk ki benne, mint egy céltábla. – Nem rejtette el mosolyát, miközben Mirax apró fülbevalókat dugott a fülébe. Az ékszer ezüstös ragyogása mintha a köntösének színét akarta volna kihangsúlyozni. Corran nem igazán értette, az elöl mélyen, hátul még mélyebben kivágott fekete dressznek mi szüksége volt az ezüst szín kihangsúlyozására – talán olyan szálakat szőttek a ruhába, amik bizonyos fényszöget kapva ezüstösen csillognak –, de a ruhaköltemény valódi célponttá tette Miraxot. – Lenyűgöző a ruhád.
- Köszönöm szépen. Az évfordulónkra kaptam.
Corran szólni akart, de habozott és összevonta a szemöldökét. Látva, hogy Mirax figyeli őt a tükörben, a férfi összerezzent.
- Tudod, hogy nem felejtem el azt a napot.
- Tudom. Megvan az üzenet, amit küldtél. - A lány megfordult és megcsókolta az ajkát. – Tudod, annak ellenére, hogy nagyon sok időt töltünk egymástól távol, én mégsem bántam meg, hogy összeházasodtunk.
- Mivel itt vagyok veled. – Corran megsimogatta a csupasz bőrét a válla fölött, miközben megcsókolta a nőt. – A következő uralkodó vagy hadúr, esetleg kalóz megpróbál elszakítani minket egymástól, az már előre halott.
- Ahogy mondod, kedvesem. – A lány megcsókolta az orrát, majd megfordult és az ajtó felé irányította. – Még a Zsiványok is kiadhatnának egy közleményt az elkövetkező békéről.
Ugyan az otthon töltött idő alatt együtt lehetett Mirax-szal és végre felvehette a lépést az itteni eseményekkel, mégis élvezte a partit. Az alatt a három év alatt, míg együtt repült bajtársaival az osztagban, jól megismerte őket. Hihetetlen mennyiségű időt töltött velük, általában olyan körülmények között, amelyek bőven károsnak nevezhetők. Mindannyian közel kerültek egymáshoz, és most, hogy nem nyomta a vállukat semmiféle teher, Corran csak most ébredt rá, mennyit törődött velük.
Elmosolyodott, mikor látta Gavin Darklightert Asyr Sei’larral táncolni. Még emlékezett arra a Gavinra, aki még esetlen fiúként csatlakozott az osztaghoz. Világosbarna haja és barna szeme kombinálva halk szavú, laza személyiségével, azonnal bizalmat és barátságot ébresztett. Az évek során Gavin már felnőtt – a kecskeszakálla és arcszőrzete voltak a férfivé érésének külső bizonyítékai. A háború egy sivatagi sihederből háborús hőssé változtatta őt, aki gondolkodik, mielőtt cselekedne.
Asyr Sei’lar, a bothai nőstény, akivel Gavin kapcsolatba került, ibolyakék szemeiben játékos tűz égett. Bár sokan filigránnak írják le őt, és a testét fedő fekete-fehér szőrme is kismacskássá teszi, mégis dicsőséges magasztosság áradt a lényéből. Corrant tisztelték, mint pilótát, mert a döntéseket ő hozta. Mindig is ellenszegült a neki támasztott elvárásoknak. Bothai felmenők, ráadásul a heves tiltakozások ellenére is kitart Gavin mellett.
Ooryl Qyrgg, hosszú ideig Corran gand származású szárnysegédje sétált oda a kezében egy kis tányér szivárványban játszó, hosszú protoplazma csíkkal. Megragadott egyet háromujjú kezével, és a szájába csúsztatta, állkapcsa elégedetten rágcsálta az ételt. Egy kristálytiszta membrán takarta el a gand szemét, és egy sípoló hang hagyta el lélegeztetőjét, amit Corran egy elégedett sóhajként azonosított.
- Finom, ugye?
- Igen, Corran, nagyon. – Állkapcsai a létező legnagyobb mosolyára húzódtak. – Majd megszokom. A Gandon vannak olyan fajok, amelyek nem eszik meg ezeket az uumlourtikat – bele is halnának. Bár, nem hiszem, hogy kedvelnék ezt az ételt.
Corran megveregette barátja szürkészöld kitinpáncéljának vállát.
- Ez így igaz, én például sosem voltam oda az olyan ételekért, amik túl iszaposak az ízlésemnek. És kockáztatni az életemet, hogy megtudjam, nem tartozik azok közé az elfoglaltságok közé, amiket ki akarok próbálni. De ne hagyd, hogy ez téged megállítson.
- Ez nem áll szándékomban, Corran.
A koréliai pilóta a fejét rázta.
- Mégis volt idő, amikor állhatott volna.
- Ooryl nem egészen érti ezt a megjegyzést.
- Gavinra nézve arra gondoltam, amikor csatlakoztam az osztaghoz. Akkor még nem történt meg a janwuine, így mindig úgy emlegetted magad, mint Ooryl vagy Qrygg. Nem voltál olyan őszinte, de sokkal óvatosabb. Aztán, magabiztosabb és tapasztaltabb lettél, és ez csodálatos. De tényleg.
Ooryl vetett rá egy sanda oldalpillantást.
- Az az Ooryl, akit te most jellemeztél, minden bizonnyal rámutatott volna arra a tényre, hogy mindezt az osztagban eltöltött idő alatt tanulta meg.
- Valószínű.
- Én, viszont nem akarom megkörnyékezni ezzel az egódat. – Száján a maszk szétnyílt, majd keményen visszacsukódott. – Én most vicceltem, igaz?
- Sikerült, Ooryl. Te tényleg tanultál.
- Igen. Megtanultam értékelni a barátaimat. – Ooryl intett egy másik pár felé a táncparketten. – Celchu kapitány továbbra is a Birodalom elleni háborúra összpontosított, annak ellenére, hogy gyanúba került, hogy kém. Winter mellette maradt, támogatta őt, annak ellenére, hogy az Új Köztársaság vádat emelt ellene. Boldogok voltunk, amikor bebizonyosodott, hogy ártatlan, de Tycho sohasem mutatta jelét, hogy megkeseredett volna.
Corran a teremeben lévő többi osztagtársára pillantott. Hobbie és Janson leült a sarokba beszélgetni pár bothaival. Inyri Forge, Nawara Ven és a felesége, Rhysati Ynr - akit Corran ritkán látott azóta, hogy felmondott és családot alapított Nawarával – egy asztalnál ültek, és egy idős ember pilótafülkében töltött idejéről szóló anekdotáját hallgatták. Myn Donos csatlakozott Wedge-hez aki Salm tábornokkal beszélgetett, míg a quarren Lyyr Zatoq, és az Issori-i férfi, Khe-Jeen Slee, úgy tűnt, mindketten mély beszélgetést folytatnak a twi’lek Koyi Komaddal, aki egykor Zsiványkommandó vezető szerelője volt.
- Mind különbözünk, de mégis egyesültünk, pusztán az osztag közös érdekei miatt. Az, hogy képesek vagyunk együttműködni, reménységgel tölti el az Új Köztársaságot.
- Igen, és én is reménykedek. – Ooryl felszippantott még egy uumlourtit. – Jó látni az összes barátunkat itt, egy helyen.
- Már el is felejtettem, mennyien is vagyunk. – Corran elmosolyodott és bólintott egy magas, szakállas férfi felé, aki épp utat próbált törni a tömegen keresztül feléjük. Corran tudta, hogy már találkozott ezzel az emberrel a múltban, de nem tudta hová tenni. Aztán a férfi felemelte a jobb kezét, és Corran látta, hogy hiányzik a jobb kezének utolsó két ujja.
- Sithfattya.
Ooryl Corranra nézett.
- Micsoda?
- Az az ember, aki felénk jön, fogoly volt velem a Lusankyán. Ő az egyik eltűnt férfi. – Corran elindult előre, kitárva karjait. Hitetlenkedés jeges keze markolt a gyomrába. – A Császár fekete csontjaira, mit keresel itt?
A férfi megállt, és tétovázott, a felismerés eltűntette a magabiztosságot az arcáról.
- Üzenetem van a számodra, Corran Horn. – A halántékához emelte a tenyerét. - Sajnálom. Tudom, tudom te, de… - Gyötrelem vegyült a hangjába. – Én nem tudom, ki vagyok.
Corran közelebb húzta magához a férfit, és hagyta, hogy a kezei az oldalához simuljon.
- Te velem voltál a Lusankyán, hajdanán Jan Dodonna segítőjeként szolgáltál. A neved Urlor Sette.
Igen, Urlor Sette. – A másodperc törtrészéig Corran megkönnyebbülést vélt látni a férfi barna szemeiben, amik egyetlen nagy impulzus formájában ütköztek ki. Majd azok a barna szemek befelé fordultak, s vér kezdett el csurogni belőlük és Urlor Sette orrából. A férfi élesen felüvöltött, véres köd permetezett a szájából. Háta meggörnyedt, csontjai széttörtek, és lassan a földre hanyatlott. Mikor a tömeg szétvált előle, már csak egy folyamatosan növekvő vértócsa maradt belőle.
Corran letérdelt mellé és kinyúlt, hogy kitapintsa a torkán a pulzusát, de feladta, mert látta, hogy hasztalan. Bár még soha nem töltött túl sok időt azzal, hogy gyakorolja látens Jedi képességeit, ami az öröksége volt, de tudta, a kétség árnyéka se lehet afelől, hogy a férfi meghalt.
Wedge a test mellé guggolt.
- Mi történt?
Corran megborzongott.

- Urlor Sette volt Lusankyáról. Azt mondta, hogy egy üzenetet hozott nekem. – Corran kinyúlt és lezárta a férfi szemeit. – Megkaptam, és az átadás módját tekintve, csakis egy ember lehet a feladója.

2015. július 30., csütörtök

2.fejezet

Kettő



Wedge Antilles fáradt volt és jelentős erőfeszítésnek találta, hogy nyitva tartsa a szemét, amikor Ackbar admirális megköszörülte a torkát. A pilóta már ott ült az admirális irodája előtt, és nem hallotta az ajtó nyílását. A férfi sietve talpra ugrott, de feszülő izmai lelassultak, épp csak lehetővé téve számára hogy kiegyenesítse testét, mint egy nagy zászlót a gyenge szélben.
- Bocsásson meg nekem, admirális. - Wedge szégyenlősen körülnézett, hol ülhetne le. - Nem értem, hogy…
Ackbar állcsápjai megremegtek, ahogy szája kinyílt egy megközelítőleg emberi vigyorra.
- Nem kell bocsánatot kérnie. Én várattam önt túl sokáig. Thrawn stratégiáit mindig érdekfeszítő kielemezni, továbbá más egyéb dolgok is elvették az időmet.
  Érthető, admirális. -  Wedge követte a kalamárit az irodájába. Mint minden kabinban, a csillaghajón is korlátozott volt a hely, de a nagy kilátóablakok segítettek enyhíteni a bezártság nyomasztó érzését. A sarokban, egy nullgravitációs mezőben vízgömb lebegett, benne szivárványszín halak úszkáltak. A víz is hozzájárult a magas páratartalomhoz a szobában, de Wedge nem bánta túlságosan. Épp elég időt töltöttem el az admirális társaságában ahhoz, hogy ez zavarjon. Ackbar intett úszóhártyás kezével egy székre az asztal előtt, azután leült, háttal az űr feketeségének.
- A Golan állomásról lenne szó. Habár a csatahajók tették tönkre, a maga emberei okozták az első sérüléseket. Készítse fel a technikusait arra, hogy Golanokat fessenek a gépeik burkolatára.
Wedge elmosolyodott és beletúrt barna hajába.
- Biztos vagyok benne, hogy a Zsiványok boldogok lesznek. Hálás vagyok, hogy megadta a lehetőséget nekünk erre az akcióra.
- Szükséges hazárdjáték volt.
- És úgy tűnik, működött. - Wedge barna szeme összeszűkült. - Nem hiszem azonban, hogy ez a támadás volt az, ami megijesztette Thrawnt.
A mon kalamári hátradőlt, és megfordult a székében, halszerű fejével szembenézve vele.
- Ebben egyetértünk, ez mégsem von le a Zsiványok érdemeiből. A késés oka ezúttal részben az volt, hogy Waylandről érkező kódolt üzenetekkel kellett foglalkozni.
- Wayland?
Úgy látszik, ez az a világ, ahol a Császár klónozó berendezéseket rejtett el. Thrawn felhasználta azért, hogy hadsereget állítson fel. Thrawnnak dolgozott egy, a Waylanden készített Jedi-mester klónja, koordinálva a háborús erőfeszítéseit. Luke és Leia éppen kéznél volt, hogy foglalkozzanak vele. Leiának is sikerült létrehozni egy megállapodást a noghrikkal. Ezt az idegen fajt a Birodalom becsapta és ügynökökként, bérgyilkosokként alkalmazták. A noghrik Thrawnnak dolgoztak, de mikor rájöttek a Birodalom csalására, egy Thrawnhoz közel szolgáló noghri megölte őt.
Wedge előrehajolt, fáradtságának utolsó csökevénye is elpárolgott.
- Thrawn halott. Biztos benne?
Ackbar nyugtalanul vállat vont.
- Nem tudhatjuk biztosra, amíg az a noghri gyilkos nem jelentett a feljebbvalóinak. Néhányan úgy tartják, menekülés közben meghalt a Chimaerán. Bár lehetséges, hogy Thrawn csak megsérült, és egy alárendelt tiszt adta ki a parancsot helyette a visszavonulásra, a tény viszont az, hogy a noghrik látványosan bizonyították sikeres bérgyilkosi képességeiket. Ennek a Rukkh nevű noghrinak éppen olyan bejárása volt Thrawnhoz, mint Csubakkának Han Solóhoz, és ha Csubakka meg akarná ölni Han Solót, minden bizonnyal Rukkh-nak is sikerült ugyanezt megtenni Thrawnnal.
A koréliai pilóta lassan kifújta a levegőt, ahogy visszaült a székre.
- Thrawn halott. Ez eléggé megtöri a Birodalom maradványait, nem igaz?
- Biztosan fáj nekik, igen. Még maradtak hadurak – Teradoc, Harssk, Krennel – és számos ex-birodalmi, akik vérszemet kaptak és kalózbandákat vezetnek. Továbbá, van pár olyan rendszer is, ami a Birodalomhoz hűnek vallja magát, de ezek az Új Köztársaságra nézve nem jelentenek fenyegetést. Folytatnunk kell ezeknek a haduraknak a felkutatását, és abban is biztos vagyok, hogy odakint még rejtőzik pár eltitkolt szuperfegyverük is, a nehezén viszont már túl vagyunk.
Wedge pislogott, majd a fejét rázta.
- Már nyolc-kilenc éve, hogy a Birodalom ellen harcolok. Volt idő, amikor nem hittem, hogy meg fogom élni a következő pillanatot. Nem hiszem, hogy valaha is csak álmodni mertem volna arról, hogy megélek egy ilyen győzelmet. Eddig ez volt maga a cél, de most, hogy itt vagyunk…
Elhallgatott, mikor egy seregnyi érzelem robbant fel a mellkasában. Hihetetlen érzés, a megkönnyebbülés öntötte el őt. Életben vagyok, valóban élek. Élvezet, ha azokra gondolt, akik vele együtt túlélték ezt az időszakot, s nosztalgia, amikor a hősi halottak jutottak eszébe. Biggs, Dack, Ibtisam, Riv, Jesmin, az admirális rokona, Grinder, Castin Donn, Peshk, Jek Porkins – nagyon sok, túl sok.
De míg a halottak emléke mázsás súllyal nehezedett rá, a szelleme magasba emelkedett. A Felkelés valóban megtette, valóban legyőzte a Birodalmat és felszabadított trilliónyi leigázott embert. Az elnyomást reményre cserélték, a szenvedést szabadságra. Erős egyének acélkemény akarata érte el, hogy mindez megvalósuljon, s Wedge büszke volt arra, hogy közreműködhetett ebben a sikerben.
Felnézett Ackbarra.
- Én soha nem mertem, csak a következő csatával foglalkozni, és most, úgy tűnik, hogy talán valóban véget ér a háború. Én nem tudom, mit fogok kezdeni magammal.
Ackbar ajkai megrándultak.
- Úgy mondta, mint az az ember, aki a nyugdíjba vonulását tervezi.
- Nyugdíj? Még harmincéves sem vagyok.
- A hadviselés olyan foglalkozás, amelyben soha nem mehet nyugdíjba túl fiatalon, parancsnok.
- Ott a pont, admirális. - Mosolygott Wedge – Talán nyugdíjba megyek, ám nem azonnal, ne feledje. De tényleg fogalmam sincs, mihez kezdhetnék. Lehet, megírom az emlékirataimat vagy tanítok egy kicsit. Mindig is építész akartam lenni, és a békét sok idő felépíteni.
Ackbar bolintott.
- Keres magának egy társat, és felnevel egy iskolányi kisgyereket?
Wedge fintorgott.
- Ha nem is annyit, de kettőt biztosan. Ilyenről viszont, még korai beszélnem.
- Igaz. – Ackbar szembefordult vele, kezét az asztal lapján pihentetve. - Van egy közvetlen problémám, azt akarom, hogy foglalkozzon vele.
- Igen?
- Azt akarom, hogy azonnal fogadja el az előléptetését a tábornoki rangra.
Wedge megrázta a fejét.
- Hé, én nyertem a Lidérc osztagra a fogadást.
- Igen, igen, és nagyon ügyesen. - Ackbar összeszorította a kezét. – Parancsnok, évek óta rójuk ugyanezeket a köröket. Ön nem akar előléptetést, mert nem akar kiköltözni egy X-szárnyú pilótafülkéjéből. Én értékelem bizonyos vágyait. Szimpatizálok velük, de azt is tudom, hogy képes nagyobb felelősséget is vállalni, mint régebben. Ez az előléptetés biztosítaná ezt a felelősségvállalást.
- Hogy tudná biztosítani? Hiszen eddig is a legjobbat nyújtottam kisebb egységek taktikai műveletének kitervelőjeként.
- Ah, tehát a Thyferra elfoglalása egy kisebb egység taktikai művelete volt?
Wedge habozott.
- Nos, igen, van benne valami.
Ackbar a fejét rázta.
- Engedékeny voltam a Lidérc osztagos ötletével is, és elég nagyra becsülöm a képességeit ahhoz, hogy egy vadászgéposztag parancsnokaként hagyjam meg önt.
- Zsiványkommandó? Vagy egy egész sereg, ahogyan azt Salm tábornok is csinálja?
- A Zsivány Kötelék elegendő lesz most.
A koréliai felvonta a szemöldökét a felettesére.
- Nem értem. Ha meg akar hagyni a Zsiványkommandó parancsnokaként, miért olyan fontos ez az előléptetés?
Ackbar előrehajolt, szemét félig lehunyta.
- De önnek, parancsnok, szüksége van egy előléptetésre, méghozzá nagyon gyorsan.
- Miért?
Ackbar felsóhajtott.
- Mivel az emberei a századánál nem akarnak saját előléptetést. A maga példáját fogják követni, ami hibátlan parancsnoki tekintélyt bizonyít, viszont, számukra nem éppen igazságos lépés. Celchu kapitánynak legalább ezredesnek kellene lennie – ez volt az ő rangja, mikor ön a Lidérceket vezette. Hobbie és Janson kiérdemelt egy-egy őrnagyi rangot, Horn számára a kapitányi cím a minimum, akárcsak Darklighter esetében, de a kötelék többi tagjainak sem lenne szabad megmaradnia a repülőtiszti rangnál.
Wedge csak ült, szája alig észrevehetően nyitva maradt.
- Ilyesmi eddig még eszembe sem jutott…
 - Nem volt olyan sok idő a gondolkodásra, hiszen a Zsiványok sok mindenen mentek keresztül. - Ackbar széttárta a kezét. - Thyferra felszabadítása megnehezítette számunkra, hogy ragaszkodjunk az előírásokhoz, és olyasmin törjük a fejünket, ami egy kormány magas rangú emberévé teheti önöket. De ezek a közelmúltban elkövetett hőstettek másokat is arra ösztönöznek, hogy hasonlóakat vigyenek véghez egy másik világon. A Lidérc osztagban betöltött pozíció magától értetődött, ismerve a tényeket. Amikor pedig Thrawn színre lépett, az előléptetések megint háttérbe szorultak más kompetenciákkal szemben. Most, hogy ennek a fenyegetésnek is vége, itt az idő, hogy figyelmet fordítsunk a hagyományos dolgokra is.
- Rendben. Biztos vagyok benne, hogy a bothaiak szeretnék legalább Asyrt kapitányként látni.
- Vagy legalább újra látni repülni.
- Nem nehéz elhinni. - Wedge megrázta a fejét. Hogy lehettem ennyire vak? Az én embereim remekül teljesítettek, sokkal jobban, mint azok, akiket előttük előléptettünk. Túlságosan aggódtam amiatt, hogy a Lázadók megteszik azt, amit én elmulasztottam. Ha jól értem, kezdhetem a papírmunkát, hogy felkészítsem az osztagot az előléptetésre.
Ackbar megnyomott egy gombot az asztalába épített holovetítőn. Fölötte a pilótákat ábrázoló kis holografikus képek keltek életre. Az admirális megérintette Tycho képét, mire kinyílt egy adatfájl.
- Emtri már elintézte, hogy ne kelljen törődnie az adminisztrációval, beleértve a teljesítményjelentéseket is. A fájlokhoz csatolt hozzáfűzései viszont remekül fognak kinézni – főleg, ha azokat Antilles tábornokként írja alá.
Wedge lassan bólintott, elmosolyodva.
- Úgy látom, már ön is rájött, hogy bármikor felhasználhatja az embereimet ellenem. Úgy értem, senki sem panaszkodott, ugye?
- Nem, egyikük sem. - Ackbar szája mosolyra görbült. –Tény, hogy még élvezték is a szituációt. Azt, hogy miképpen vegyem rá magát erre az előléptetésre, már a Thyferra idején tudtam. Az emberei éppoly hűségesek önhöz, mint ön hozzájuk.
- Rendben. - Wedge szeme összeszűkült. – Most, hogy sikerült rávennie a kitüntetésem elfogadására, itt az ideje, hogy elmondja nekem azt is, mi történt még.
Ackbar habozott egy pillanatig, majd lehajtotta a fejét.
- Nagyon jó, tábornok. Honnan tudta, hogy van még valami?
- Eléggé ismerem magát ahhoz, admirális, hogy tudjam, ok nélkül nem kényszerítene bele egy előléptetésbe. Ha az lett volna a probléma, hogy az embereim elfogadják ezt, máris sikerült rávennie arra, hogy beszéljek velük erről. Azt akarja, hogy tábornok legyek, de nem azért, hogy ne éljek ezzel a lehetőséggel.
- Tökéletes érvelés, ezzel bebizonyította, hogy érdemes a feladatra. – A mon kalamári az asztalra fektette kezeit. - Thrawn támadása tényleg az utolsó erőfeszítése volt az egységes Birodalomnak arra, hogy elpusztítsa a felkelést. Van azonban számos hadúr, akik számos csillagrendszert hajtottak az uralmuk alá. Fel kell szabadítanunk ezeket a rendszereket. Jelenleg csak egy osztag alkalmas egy ilyen horderejű feladatra, és ez a Zsiványkommandó.
- Mert tanultunk Thyferra esetéből.
- Pontosan.
Wedge bólintott.
- Egy rendszer felszabadítása kényes művelet. Ha túl nagy erőket mozgósítunk, azzal ugyanolyan kegyetlennek tűnhetünk, mint a Birodalom. Ha csak félvállról vesszük az ügyet, az emberéletekbe kerül és csökkenti a megítélést a szövetségeseink szemében. Megfelelő hozzáértéssel akár még ki is csikarhatjuk a hadurakból a békésebb tárgyalásokat.
- Négy órán keresztül tanulmányozhatta az Ítélethozó Tanács üléseinek szövegét. A hadurak után kell erednünk, és minél hamarabb bukik el az első, annál jobb.
- A sietség a legrosszabb hadviselés. - Wedge a homlokát ráncolta. – Csak úgy kiválasztani egyet nem lesz könnyű. Sok vitára adhat okot az, hogy mi alapján válasszunk.
- A választás már megtörtént. – Ackbar megnyomott egy gombot a holovetítőn, majd egy projekció váltotta fel Tycho képét. A férfi haja rövidre volt nyírva, szúrós kék szemeiben a kegyetlenség szikrázott. A férfi arca alatt, a vállánál egy holovetítő lebegett, rajta egy jobb kéz protézisét mutatva. A művégtagról szóló adatok hosszú listája sorakozott a képernyőn. – Ön már találkozott ezzel a férfival azelőtt.
- Delak Krennel admirális. – Wedge úgy érezte, mintha jobb karja ráncosodni kezdett volna. – Ő rendelte el a TIE támadásokat civilek ellen az Axxilán és ellenezte Sate Pestage kimentését a Ciutricról.
- Igen. Megölte Pestage-et, és átvette a Ciutric Hegemónia irányítását. Ez egy tucat világ vezetőjévé tette, és az anyagi erőforrásokból szép összegre tett szert. Nem csatlakozott Thrawnhoz, de úgy tűnik, hogy pénzbeli támogatást nyújtott neki. Ő irányítja a Ciutricot, és van egy tucat csatahajókból álló flottája, köztük a Reckoning.
Wedge elmosolyodott.
- Helyben vagyunk, nem igaz?
- Nagyon úgy tűnik.
- Ő elég csendes volt - nem úgy, mint Teradoc. Mit szólna, ha azt mondanám, eredjen utána?
Wedge homlokát ráncolta egy pillanatra, majd nem tudta visszatartani kibukó nevetését.
- Megbosszuljuk Sate Pestage halálát?
 - És Pestage családjának meggyilkolását. Mikor Krennel elintézte őt, a családját sem volt nehéz kiirtania. Több mint száz embert halt meg egyedül abban a tisztogatásban, és voltak más tisztogatások is, hogy a hatalmon tartsák. A tettei éppen elég ok arra, hogy elkapjuk őt.
- És a tény, hogy a maga javára fordította az elvett javakat, azt jelenti, ha utána eredünk, jelezzük a kalandosabb egyének felé, hogy ami most a Birodalomé, valaha a miénk volt. Csak próbáljanak ellenállni, és mindent elveszítenek.
        Ackbar elfordította a fejét és Wedge-re nézett egyik nagy sárga szemével.
- Politikai elemzés, Wedge? Ha tudtam volna, hogy ilyen könnyű lesz rávenni arra, hogy tábornok legyen, jobban sürgettem volna az előléptetést.

- Azzal, hogy tisztában vagyok a politikával, az még nem jelenti azt, hogy jó is vagyok benne. A Thyferrán történtek és a vele járó lecke még elevenen él bennem.  Cselekedjünk helyesen, így elkerüljük az igazán rázós helyzeteket. – Wedge felállt és tisztelgett az admirálisnak. – Azt hiszem, egy tábornoknak sok mindenben kell jeleskednie. A legjobbamat fogom nyújtani, de nem számít, milyen rangban. Ez a kötelességem, amiért élek.

1.fejezet

Egy



Sithfattya! Amikor az X-szárnyúja visszatért a valós űrbe, mielőtt a visszaszámlálás elérte volna a nullát, Corran Horn tudta, hogy Thrawnnak valahogy már megint sikerült jobban tippelnie valakinél az Új Köztársaságban. A Zsiványok segítettek megteremteni a látszatot, hogy az Új Köztársaság el akarja foglalni a Tangrene Ubiqtorate Bázist, de Thrawn nyilvánvalóan nem dőlt be a csalinak.
Ez az ember hihetetlen. Szeretném megismerni és megszorítani a kezét. Corran elmosolyodott. És utána megölném, természetesen.
Két másodperccel a valós űrbe lépés után Thrawn zsenialitásának mélysége tagadhatatlanná vált. Az Új Köztársaság erőit két Interdictor cirkáló ragadta ki a hipertérből, amelyek már el is kezdtek visszavonulni a birodalmi vonalak mögé. Otthagyták az Új Köztársaság hajóit a Bilbringi hajógyár és a harcra kész Birodalmi Flottának. A két Interdictor, ami kirángatta őket a hipertérből, csak egy kis része volt a nagyobb erőknek, melyek feladata az volt, hogy az Új Köztársaság hajói ne legyenek képesek visszavonulni.
 Harci riadó! - Tycho Celchu kapitány hangja recsegve tört elő a komegységből. - TIE Interceptorok jönnek - irány kettő-kilenc-három, húsz célpont.
Corran bekapcsolta a komot.
- Három rád repült. Tartsd együtt őket, és kapj el néhány bandzsit.
A hajlított szárnyú Interceptorok rárontottak a Zsiványokra. Corran kitért X-szárnyújával, szétnyitotta a szárnyait és átpöckölte lézereit négyes üzemmódba. Bár ez lassítja a tűzgyorsaságot, mindegyik sorozattal több esélye volt megölni egy bandzsit szemből. És itt sok gyilkolásra lesz szükség.
Corran jobbra rántotta a botkormányt és befogta a célkeresztbe az Interceptort, amely Ackbar admirális zászlóshajója felé tartott. Megnyomta a tűzkioldót, elküldve négy vörös lézersugarat, eltalálva a célpontot. A jobb oldali kettő a pilótafülkébe csapódott, a másik kettő elporlasztotta a jobb oldali szárnyát az összekötőjénél. A hajlított hatszögletű szárny szikrázva leszakadt, míg a hajó többi része egy hosszú, lusta spirállal pörgött a rendszer külső széle felé.
 - Térj ki, Kilences.
 Amint a gand éles hangját meghallotta a kommunikációs egységből, Corran forogva kitért balra az X-szárnyúval, aztán lenyomta a vezérlőt, majd keményen hátrahúzta, leírva egy hurkot. Az Interceptor ott száguldott el, ahol az előbb még ő volt, és Ooryl Qrygg X-szárnyúja gyorsan követte. Qoryl lézerei sorban megvillantak, piros energiadárdákkal megszórva az Interceptort. Az egyik eltalálta mindkét szárnyát, nagy barázdákat olvasztva rajtuk, míg a másik kettő átlyukasztotta a pilótafülkét a két ionhajtómű felett. A hajtóművek szinte kitépték magukat, és átszakadtak a Bandzsi elülső részébe, majd ezüst tűzgolyóvá robbantak, amely felemésztette a Birodalmi vadászgép többi részét.
- Köszönöm, Tízes.
- Szívesen, Kilences.
Füttyös, a zöld-fehér R2 egység Corran mögött, huhogott, és adatok kezdtek áradni a vadászgép fő monitorjára. Ez pontos részletességgel tájékoztatta a körülötte kibontakozó eseményekről. Az Új Köztársaság erői a szabványos kúp alakzatban léptek be a rendszerbe, amely lehetővé tette számukra a maximális tűzerőt.
Thrawn az erőit inkább egy tálhoz hasonlító alakzatban sorakoztatta fel, a szélekre Interdictor cirkálókat helyezve, hogy megakadályozza a visszavonulást a gravitációs tiltómező létrehozásával. A birodalmi erők, úgy tűnt, hogy nagyon különleges tűzparancsot kaptak és a kisebb támogató hajókat dolgozták meg Ackbar flottájában.
Corran megborzongott. És még ha ki is iktatjuk a birodalmi alakzatot, foglalkoznunk kell a Golan Védelmi Űrállomásokkal, amelyek a birodalmi hajógyárakat védik. Thrawn, egy zseni, ezt bizonyította is, amikor egy tökéletes csapdát állított az Új Köztársaságnak. A Bilbringi hajógyárai elengedhetetlenek voltak a birodalom háborús erőfeszítéseihez, mert ezek voltak a főhajó szállítói, az elvesztésük nagy csapást mérne Thrawn azon törekvésére, hogy elpusztítsa az Új Köztársaságot.
Természetesen, Thrawn magától is rá jött erre, és tudta, hogy itt lesznek. Mielőtt Thrawn visszatért az Ismeretlen Régiókból és elkezdte irányítani a Birodalom helyreállítását, Corran megengedte magának, hogy azt higgye a kemény csatákat már megnyerték, és az Új Köztársaságnak már csak annyi dolga maradt, hogy eltakarítja az utolsó birodalmiakat is. Most úgy tűnik, a kemény csaták itt vannak, és arra vár, hogy veszítenek.
A hüvelykujja egy mozdulatával Corran elosztotta a pajzsait a hajó elejére és hátuljára, majd visszafordult, és ráállt az Interceptor párosra, amelyek rárepültek egy Új Köztársasági Támadó fregattra. Befogta a célkeresztjével a hátsó Interceptort ahogy az mélyrepülésbe kezdett a fregatt hajóteste felett. A négy lövés elkapta a szárnya tövét, egy pillanat alatt cseppfolyóssá téve. Az olvadt fém hosszú fekete, kusza szalagszerű szilánkokká fagyott mintha maga után húzta volna a sérült vadászgép. A pilóta kitért a hajójával jobbra, menekülve Corran elől, de egyenesen belerepült a fregatt egyik turbólézer-tűzébe, ami eltüntette a bandzsit egy szempillantás alatt.
A vezér Interceptor balra fordult és a fregatt hajótestének íve mentén próbált egérutat nyerni. Corran megfigyelt egy vörös jelképet az Interceptor egyik szárnyán, és bólintott.
- Úgy tűnik, ez a 181-es első birodalmi vadászgép osztaghoz tartozik.
- Régen féltünk tőlük.
- Talán tudnom kellene, hogy miért.
Füttyös gyászos hangot adott ki.
- Igen, tudom, mit csinálok.”
A droid élesen rásípolt.
- Igen, óvatos leszek. Egyikünk sem akarja tudni, mit fog tenni Mirax a túlélőkel, ha meghalunk. - Corran kacsintott a pilótafülke oldalsó paneljén lévő, feleségét ábrázoló hologramra, azután lebukott az X-szárnyújával és elindult a bandzsi után. A fregatt turbólézer-lövedékei között folytatta az útját, majd túljutott a hajón a hajtóműve közelében.
Mielőtt még Füttyös el tudott volna huhogni egy figyelmeztetést, lézerek csapódtak sziszegve a hátsó pajzsába, ami felkeltette Corran teljes figyelmét. A másodlagos monitor mutatta, ahogy egy Interceptor áll rá hátulról. Visszafogta magát, egyre közelebb nyomult a hajtóművéhez, és várt. Ez a fickó jó.
Több energiát adva a pajzsra, Corran orsóban kitért jobbra az X-szárnyúval, támadó pozícióba húzva a szárnyakat. Visszahúzva belekezdett egy hurokba, és tartotta három másodpercig, majd csökkentve a sebességét visszafordult. Keményebben visszarántva a vezérlőkart, befejezte a gyors hurkot, majd elfojtotta egészen a végén, és kijött belőle jobbra.
Ahogy a vadászgépe orra pont az Interceptor hátuljára mutatott, a birodalmi pilóta cikázni kezdett a hajójával és megpróbálta lerázni Corrant. A koréliai pilóta elindult utána, de csökkentette a sebességét hetvenöt százalékra. Ahogy várható volt, a birodalmi is csökkentette a sebességét, remélve, hogy Corran elhúz mellette. Ehelyett Corran egy gyors tűzzáporral szórta meg, ami eltalálta a birodalmi balszárnya felső részét, fekete lyukat ütve a piros csíkozásán keresztül. Ezután jobb oldalra igazított a vezérlővel, a fegyvereit a bandzsin tartva, és megszórta egy négyes lézertűz-záporral az Interceptort.
Mind a négy rubin nyíl átfúrta a bal szárnyát, majd mélyen behatolt a pilótafülkébe. Ragyogó fény villant át a lézerek ütötte lyukon, és Corran várta, hogy a hajó felrobbanjon, de nem ez történt. Ehelyett elkezdett szétesni apró darabokra, mintha a fényes villanás szétbontotta volna a szegecseket és hegesztéseket, amelyeket a gyártás során használtak.
Corran az X-szárnyúval egy hurkot leírva levált a haldokló bandzsiról, de mielőtt még ráállt volna egy másik Interceptorra, Wedge Antilles parancsnokot hallotta az osztag taktikai csatornáján.
- Minden Zsiványnak, irány egy-kettő-öt, célpont egy-hét. A Golan Védelmi Állomásra Zöld Jelzésünk van. A miénk.
- A miénk, parancsnok? - Ugyanazt a meglepettséget érezte Corran a mellkasában, mint ami Gavin Darklighter hangjából áradt. - Ez egy nagyon kemény célpont, uram
- Majd keményebbeket kapunk, mint ez, ha nem intézzük el, nem igaz, Hatos? - jött Wedge válasza zord iróniával. - Ha be tudunk jutni a hajógyárba, a birodalmiaknak jobban meg kell gondolniuk, hogy a flottánkra tüzeljenek. Különben is, barátaim, kijövünk. Egyes velem jön. Ötös, veled a Kettes. Kilences, veled a Hármas.
- Vettem, Vezér. - Corran ráállt a vadászgépével a megfelelő útirányra és célzárat tett a célpontra a számítógépével. - Becsült érkezési idő a torpedó kilövéséig, negyven másodperc. Gyerünk, Hármas!
Ooryl az X-szárnyújával felzárkózott Corran jobb szárnyán. Inyri Forge, a Zsivány Tizenkettes felzárkózott Corran bal szárnyán és Asyr Sei'lar, a Zsivány Tizenegyes hátramaradt, kissé Inyri bal szárnyán. Corran egy kicsit előre araszolt a hajójával, és a figyelmét a célponton tartotta, bízva, hogy a többiek, értesítik arról, ha a birodalmiak hátulról közelítenek rájuk.
Ami azonban kizárt dolog volt, mert bőven volt, ami lefoglalja őket. Szerte a tányér alakzatban, amibe benyomult az Új Köztársaság flottája, hatalmas energia lövedékek cikáztak oda-vissza, az egyik oldalról a másikra, kitöltve a területet vakító fényvillanásokkal. Corrannak jobb dolga is volt annál, hogy figyelje a turbólézer-lövedékek áramlását oda-vissza, de az a tény, hogy mennyire halálosak voltak, megakadályozta, hogy sok szépséget találjon bennük. Közöttük a század Y-szárnyúi, A-szárnyúi, és a B-szárnyúi keveredtek össze az Interceptorokkal, TIE vadászokkal, és bombázókkal, villanó fényrobbanások pontjait bemutatva.
A nagyobb hajók, amikor egy kemény találatot kaptak, nem robbantak fel olyan gyorsan. Ehelyett a nagy tűztől megfeketedve sodródtak át a csatatéren, a levegőjük elégett, vagy kiszivárgott a sérült hajótesteken. Néhány turbólézer-lövés elég volt ahhoz, hogy leborotválja a páncéllemezeket, és lebegő fémgömbökké változtassa ezeket a légüres térben. Más helyeken a lövések lyukakat ütöttek a hajókban, és olyan dolgokat párologtattak el bennük, mint a szerkezetük vagy a hajlataik.
A Golan Védelmi Űrállomás egyre nagyobbá tornyosult. A benne pislákoló fények szint már-már hívogatóan világítottak. Több mint két kilométer hosszú volt, és fele olyan széles és magas, tele volt turbólézer ágyúkkal, protontorpedó-vetőkkel és vonósugárállomásokkal. A tömege nagyobb volt, mint egy birodalmi csillagrombolónak, és bár nem volt annyira felfegyverzett, a protontorpedó-vetőkkel gyorsan képes volt komoly károkat okozni. Könnyen leszedhetett minden Új Köztársasági hajót, amelyik átjutott a birodalmiak alakzatán.
Corran átpöccintette a fegyvervezérlőt protontorpedókra és összekapcsolva a két tűzerőt a ravasz egyszerre lenyomásával indíthatta. Füttyös aktiválta a célzó kijelzőt és a HUD zöldnek jelölte meg az állomás körüli űrt. A droid kitartóan csipogni kezdett, ahogy megpróbálta rátenni a célzárat, amikor pedig a HUD elvörösödött, Füttyös hangja folyamatos lett.
- Kilences, tűzkioldás, a jelzésemre indítsd. A jelzésemre, Hármas. Három, kettő, egy, tűz!”
Az X-szárnyú egy időben lőtte ki a négy protontorpedót, felhasználva Füttyös irányított célzó megoldását. Az olyan harci állomás, mint a Golan nagyon erős pajzzsal büszkélkedhetett és az egyesével kilőtt protontorpedók képtelenek lettek volna áthatolni rajta. Nyolc torpedó egyszerre becsapódva, amelyek célja ugyanazon a ponton volt, túlterhelhetik a pajzsot, koncentrálva az energiát. Ez megteremti kritikus időre a pillanatot, amikor a pajzs meggyengül, vagy pedig teljesen megszűnik, és újra kell töltődnie.
Füttyös egy hosszú, erős hangot hallatott.
- Hármas, második sortűz. A jelzésemre. Három, kettő, egy, tűz!
Nyolc protontorpedó csapódott ki a vadászgépekből, mielőtt az elsők lesújtottak. Az első nyolc torpedó az állomás felső kikötőjének pajzsán robbant. A pajzs átlátszatlan lett, tejfehér színárnyalatot felvéve, ahogy megpróbálta eloszlatni a torpedók energiáját. De szikrák pattogtak ki a pajzs felületéből az állomás középső részén és kavargó gömbök pattantak vissza, ahogy a plazma az egész testet szürkére festette a forróságtól.
A következő nyolc rakéta változó sorrendben csapódott be és ragyogva felrobbant az állomás közepén. Lángok csaptak fel az űrben, ahogy a robbanás három fedélzet mélyen lyukat ütött és kiszáguldott a levegő. A páncéllemezek félig megolvadva és megcsavarodva pörögtek az űrben. Turbólézer-lövedékek okoztak megfeketedett lyukakat és olvasztották a fémet, amelyek egykor az állomás részei voltak. Corran felhúzta a vadászgépét, és távolodott az állomástól, majd fordult, és figyelte turbólézer-tüzet a pilótafülkéjéből. Egy fél pillanatig azt hitte, a Golan tüzérei voltak azok, akiket felrázott a szörnyű hibájuk az osztag támadása után, és akkor a hátsó érzékelő kijelzőire pillantott. Elmosolyodott, és bekapcsolta a komegységet.
- Megpuhítottuk őket nektek…
- Nagyra értékeljük, Zsiványok, most pedig elvégezzük a munkánkat.
Két új-köztársasági támadó fregatt, a Tyrant's Bane és Liberty Star fordult a Golan állomás felé. Bár mindegyik hajó kevesebb, mint egyharmada volt az állomásnak, rendelkeztek ötven lézerágyúval és fénytengerbe borították velük a Golant. A vörös lövedékek keresztülhasították az állomás összeomlott pajzsát és darabokat szakítottak fel a fémtestéről. A tartógerendák megremegtek és szétolvadtak az erős támadástól. Ahogy összeomlottak, a turbólézerágyúk megsüllyedtek, majd salakká olvadtak.
A katonák a Golan fedélzetén bátran visszatámadtak, de hatalmas hátrányban voltak. Protontorpedók robbantak, és megrázták az állomást. A csapatok hiába lőttek a vadászgépekre, majd koncentrálták a tüzet a fregattokra. A nagyobb hajók rárontottak a jobb célpontokra, a sértetlen pajzsaik biztosították számukra azt a védelmet, ami az állomásnak már nem volt. Minden sortűz után egyre kevesebb Golan fegyver tüzelt vissza. Ragyogó robbanás villant az állomás bal oldalán, aztán elsötétült.
Az energiacsatolóknak lent kell lenniük. Az állomás felső része már halott. Corran kódolt csatornára váltott.
- Hármas, gyere velem. Itt hagyjuk az állomást és irány a hajógyár. Most a birodalmiaknak kell mozogniuk, hogy elkapjanak minket.
Corran megpróbált magabiztosságot erőltetni a hangjába. Egy vadászgéppel a hajógyár ellen, szétlőni a célpontokat elég könnyű lesz, de nem akarta becsapni magát annak az esélyével, hogy egy ilyen támadás arra kényszerítené a Birodalmat, hogy megszakítsa a támadást a Lázadók flottája ellen. Thrawnnak talán nem tetszik, amit a Zsiványok csinálnak, de foglalkozhat velünk később, amikor már végzett az összes többi hajóval.
Tycho hangja szólalt meg a komegységben.
- Vezér, itt Kettes. A birodalmiak alakzata kezd felbomlani.
- Mi? - Corran lenyomott egy gombot, és a kijelző az elsődleges monitoron az egész rendszert beszkennelte. A birodalmi tányér alakzat, amely körülölelte a Lázadók kúp alakzatát, kezdett szétesni. A Stormhawk és a Nemesis mozgásba lendült, hogy biztosítsa a kimenő irányt a flottának, míg Thrawn zászlóshajója, a Chimaera fordult, hogy megakadályozza a flotta a kisebb hajónak üldözését.
Hitetlenkedés érződött Wedge hangjában.
- Legyetek óvatosak, Zsiványok. Thrawnnak van valami a tarsolyában.
Janson felnevetett.
- Úgy néz ki mint egy teljes visszavonulás, Vezér. Felszedik a vadászgépeiket.
Corran tanulmányozta az adatokat. A Lázadók kúp alakzata kezdett széttárulni, és a legszélesebb végén lett a hegye. Az Új Köztársaság hajói tartották a tisztes távolságot a birodalmi hajóktól és elkezdték a helyreállítási műveleteket. A visszavonuló birodalmiak ott hagytak párat a saját sérült hajóik közül az űrben. És itt hagyják nekünk a Bilbringi hajógyárat, pedig ezt Thrawn sose tette volna.
Borzongás futott végig Corran gerincén.
- Mi történt itt, Vezér?”
- Nem is tudom, Kilences. - Wedge hangjában ünnepélyesség és egy csipetnyi habozás volt. - Most kaptam egy visszahívó parancsot Ackbar admirálistól. - A Home One-on kell találkoznunk.
- És akkor elmondja, mi történt?
- Lehet, Corran, de kétlem. - Wedge X-szárnyúja hurkot leírva a többi Zsivány elé repült, és elindult az útján a flotta felé. - Most csak örülök, hogy valamilyen oknál fogva, Thrawn rájött, hogy jobb dolga is van, és legyünk készen, ha úgy dönt, hogy újra visszatér hozzánk.